2015. január 17., szombat

Bétázni, vagy nem bétázni - ez itt a kérdés

A napokban olvastam hasonló témában egy cikket, valamint épp a közelmúltban bétáztattam a készülő regényem elejét, és e kettő hatására megérett bennem az elhatározás, hogy én is megosszam a gondolataimat. 

Bár hosszú évek óta írogatok, bevallom, nagyon sokáig még azt sem tudtam, hogy létezik "bétázás". Amikor egyszer egy irodalmi oldalon "bétákról" beszéltek, azt hittem, félreolvasom a szót. Sőt, miután végre összeraktam magamban, miről is van szó, sokáig nem mertem vállalkozni az akkor rettentően félelmetesnek tartott folyamatra. Még hogy idegen emberek olvassák az írásaimat? Ugyan, mit tudnék én segíteni bárkinek is, hisz én sem tudok írni?! Végül minél többet forgolódtam "irodalmi körökben" (facebook csoportokban :)), rájöttem, hogy "muszáj" másokkal is elolvastatni az írásainkat, ha fejlődni akarunk. Illetve: "muszáj" másoknak is bétáznunk, ha fejlődni akarunk. (Az sem hátrány, hogy ez utóbbival sokat segítünk a másik félnek is, nyilván. :))
(forrás:http://knote.com/2014/11/11/need-to-become-a-more-efficient-writer-consider-the-writing-hacks-of-these-famous-authors/)

E hosszúra nyúlt bevezető után pedig a lényeg: végül beléptem egy bétás csoportba, és aktívan részt is vettem benne. Azt hiszem, ez alatt a közel egy év alatt többet tanultam, mint az azt megelőző tizenvalahány alatt. Úgy gondolom, egy fejlődni vágyó írópalánta nem is tehet többet saját magáért, mint hogy belép egy ilyen csoportba, és bétákat keres (és az sem árt, ha utána megfontolja/átgondolja a kapott tanácsokat). 

Sok pozitív tapasztalatom van a bétázásról. Kaptam már jót is, rosszat is, de az előjel tulajdonképpen mindegy, mert mind a kettőből tanultam. "Mellékhatásként" lett néhány olyan ismerősöm, akiknek ugyanúgy sokat jelent az írás, mint nekem, ami valóban pozitív, ha az ember lányát nem veszik körbe hasonló érdeklődésűek. :D Ráadásul ők megbízható, állandó béták, akikre mindig lehet számítani. Nos, és ezzel a mondattal érkeztem el ahhoz a részhez, amiről tulajdonképpen írni szerettem volna. :D

 Nem csak ilyen jó dolgokkal találkoztam "béta-karrierem" során. A legkisebb gond, hogy amikor te jelzed a csoportban/oldalon, hogy bétáztatni szeretnéd az írást, jelentkeznek is szépen - majd néhányan "elfelejtik" visszaküldeni. Ebben nincs semmi különös, elvégre időnk sajnos nem végtelen, nyilván velem is előfordult, hogy nem volt időm bétázni. Ilyenkor azonban eszemben sincs bárki művét elkérni, hiszen nem tudok majd vele foglalkozni. Persze, az is lehet, hogy csak később derül ki, mégsem lesz idő rá, erről nem tehet az ember, mindig előfordulnak váratlan tényezők. (Tényleg csak zárójelben, de ilyenkor lehet írni a szerzőnek, hogy nincs ideje - valószínű, bár teljesen biztos nem lehetek benne, hogy ezért még nem zuhan magába az Univerzum.) Vagy talán bele is olvasott, csak nagyon nem tetszik neki, az írás uncsi, vagy egyéb gondja van vele. Ilyenkor is lehet ám írni a szerzőnek, hogy nem olvassa végig, és milyen okokból, mert ez is jelzés lehet, tanulhat belőle.

(forrás:http://islandmag.com/wd-booth-charitable-trust-island-magazine-emerging-writer-mentoring-program/)
Szerintem ennél sokkal nagyobb "bűn", amikor szerencsétlen béta elpepecselget az írással, majd el is küldi az
átjavított művet a szerzőnek - és utána semmi. Sem egy "köszönöm", sem egy "hülye vagy". Ilyenkor nem tudok másra gondolni, mint hogy az író megsértődött, amiért nem azt írtam, hogy nyugalom, minden oké, csak dőlj hátra, hamarosan eléd omlanak a kiadók, az olvasók; a megfilmesítésből, mert nyilván az lesz a vége, szuperul meggazdagszol, azonnal mondjon is fel a munkahelyén; minimum bestseller lesz a regényből, de készülj fel az irodalmi Nobel díjra is. Sőt, egyenesen rólad neveznek majd el irodalmi díjat!
Úgy gondolom, hogy a negatív megjegyzések, kritikák után nem megsértődni kell, eldobni a tollat, hanem tanulni. Mert az ilyen magatartás nem von maga után fejlődést. Persze, az is lehet, hogy én látom rosszul, és amikor ilyen esettel találkoztam, valójában én voltam az, aki hibázott, és nem értettem meg a művet. Még az is megfordul a fejemben ilyen válasz nélkül hagyott korrektúrák után, hogy esetleg az író valójában nem arra vágyott, hogy kijavítsák a művét, hanem arra, hogy az olvasók elolvadjanak tőle. Ezt még meg is értem, hisz mindenkinek kell az elismerés, és tapasztalatom szerint az írók egyébként sem dúskálnak az önbizalomban (többnyire), de jó lenne megérteni, hogy a béta ilyenkor (jó esetben) nem bántani akar, hanem épp ellenkezőleg, próbál a maga képessége szerint segíteni.

Előfordult, hogy nem értettem egyet kritikával, de nem burkolóztam sértett hallgatásba, megmondtam, hogy miért nem értek egyet vele. Mert ha valaki időt áldoz arra - van, hogy nem is keveset -, hogy javítsa, véleményt mondjon az írásomról, akkor nem leszek annyira udvariatlan (finoman fogalmazva), hogy szó nélkül hagyom a fáradozásait. Ha volt olyan vélemény, ami rosszul esett, akkor teljesen magamba zuhantam, "Belőlem sosem lesz író!" felkiáltással. Azután átgondoltam, és ha igaznak véltem - többnyire az volt, hiába puffogtam előtte órákig vagy napokig -, a következőkben már figyeltem erre dologra, és láss csodát, tényleg jobbak lettek az írásaim!

A végére pedig jöjjön néhány hasznos link:

Világ BÉTÁI egyesüljetek! facebook csoport:
https://www.facebook.com/groups/430065673713068/

Béta, tesztolvasó, korrektor és az író c. cikk:
http://boncnok.blogspot.hu/2015/01/beta-tesztolvaso-korrektor-es-az-iro.html

Ha bárkinek véleménye van a témával kapcsolatban, nyugodtan írjon! ;)

1 megjegyzés:

  1. Ez így igaz! Nincs is bosszantóbb, amikor több napot áldozol egy alkotásra, aztán még puffog az illető... Mint amatőr író pedig rengeteget tanultam más művek bétázásából. Két hónap bétázás alatt több ragadt rám, mint három év alatt bármi másból. - Csöndi

    VálaszTörlés