2015. január 27., kedd

Olvastam: Sovay

Celia Rees Bűbájos Mary-jét imádtam kora kamaszkoromban, a Sovay azonban nagy csalódást okozott.

A történet: van egy felelőtlen úrilány, aki olykor felindulásból útonállónak adja ki magát, végül kémeknek kiáltják ki az apját hazájukban, Angliában, majd Franciaországban is. Az írónő mindent beleadott, ami egy jó regénybe kell (?): különc lány, jóképű férfiak, ellenség. Mégsem sikerült jól összeraknia a történetet.

(forrás:http://moly.hu/konyvek/celia-rees-sovay-az-utonallo-urilany)
 Azért persze vannak benne nagyon is jó részek. Az eleje, amikor Sovay bőszült vadtehén módjára, útonállónak öltözve elindul vőlegényt lőni, különösen tetszett. :D Ezen kívül szépen megelevenedik az olvasó előtt a XVIII. század végi Anglia, amikor egész Európa a francia forradalom utóhatásaitól zeng és retteg. Az írónő a ruházatnak is nagy jelentőséget szentel, aminek én személy szerint nagyon örültem. 
Vigyázat, most egy komoly kulcsjelenetet árulok el :) : Sovay-t a végén halálra ítélik, és az a néhány oldal valami zseniálisra sikeredett, kiérződik belőle a félelem és kétségbeesés. (Azt hiszem, a regényben kizárólag ez a pár oldal tartalmaz igazi érzéseket és gondolatok.)

Úgy gondolom, a körítés jól sikerült, de a történet elveszett benne. Több karakter is feltűnik, akik először fontosnak tűnnek, végül mégis megfeledkezik róluk az írónő. Ebből is látszik, hogy Sovay az egyetlen szereplő, akire fókuszálnunk kell. Ott van például a vőlegénye, James, és a családja. Sovay kiadja a fiú útját, mivel az megcsalta, és a fiú elárulja, hogy tulajdonképpen csak megfigyelte a lány apját, akit kémkedés gyanújával vádolnak. James apja is felbukkan a történetben, aki rosszakarója Sovay családjának - de aztán róluk nem hallunk többet.
Barátja, és intézőjük fia, Gabriel olyannyira lényeges szereplő(nek lett beállítva), hogy néhány fejezet az ő szemszögéből íródott. Majd Sovay-ék lelépnek Franciaországban, Gabriel Angliában marad - és hogy mi lett vele, senki sem tudja.
Dysart a "főellenség", aki (többek között) Sovay és családja ellen is tör, a lány és barátai bizonyítékokat keresnek ellene - fölöslegesen. A végén egy fél mondatból megtudjuk, hogy Robespierre-rel együtt őt is kivégezték, mint hazaárulót. 

Sok szereplő tűnik fel, főként férfiak, akiket két csoportba lehet sorolni: Sovay barátja - Sovay ellensége. Ám azért van valami, ami összekapcsolja őket: mind megegyeznek abban, hogy Sovay gyönyörű, esetleg "csak" csinos, illetve különleges és persze okos is. Kiváló színészi tehetséggel rendelkezik, továbbá az erdei vadászatok során edzett hallásának köszönhetően a városban meghallja, amint egy profi kém követi őt. Valójában az egész regény a lány tökéletessége körül forog, a történet és a többi karakter csak ennek eszköze. Sajnos, ezt a tökéletességet inkább szájbarágással próbálta az írónő elérni, nagyjából minden második oldalon megjelenik egy férfi, aki gondolatban hangsúlyozza Sovay erényeit. Ugyanígy próbálja nagy igyekezettel felhívni a figyelmünket arra, hogy milyen borzalmas sorsa volt akkoriban a nőknek, akik nem szavazhattak, nem lehetett szavuk, stb. Ez kétségtelenül így volt, de ezt megint inkább csak sulykolta belénk az írónő, és a "szegény Sovay" érzés felkeltését szolgálta.

"Véletlen találkozásokból" túl sok fordul elő a történetben, amit szerintem maga az írónő is érzékelhetett, mert "bocsánatot kér" egyik szereplője által: Dysart jegyzi meg egyszer, hogy nem hisz a véletlenekben, amikor szóba jön egy ilyen "véletlen találkozás". Sovay többször is bajba kerül, de szerencsére amint kezdenek komolyra fordulni a dolgok, megjelenik egy férfi és megmenti őt. Ez számomra elég rossz megoldás egy olyan könyvben, ahol azt hangsúlyozzák, a nőket tévesen tehetetlen és buta állatoknak tartják, valamint, hogy a főszereplőnk oly' talpraesett és intelligens. 

Az alig egy oldalas, évekkel később játszódó Utóhang sem okoz csalódást, követi a történet vonalát. Meg tudjuk belőle, hogy Sovay tökéletessége Franciaországban sem csorbult: divatot teremtett, és a társaság kedvence lett.

Nos, az a helyzet, hogy még rengeteg "hibát" fel tudnék sorolni, de ezeket tartottam a legfontosabbnak. Nem lett volna rossz regény, ha a történet főszereplője egy szép, különc úrilány, és nem a szép lány köré hintenek egy történetet. Úgyis szerepelhet szépség a történetben, hogy nem vonunk be jó sok férfi szereplőt, majd egy hirtelen nézőpontváltással láthatjuk a gondolataikat, amik kizárólag a lány fantasztikus külsejét, jellemét dicsőítik. (Érdekes, hogy James-ék eltűnnek a történetből. Az egyetlen olyan család, aki nem borult térdre Sovay fantasztikus kisugárzásától. :D)

Azoknak ajánlanám a könyvet, akik szeretik a "lányos-hercegnős" történeteket, ahol a herceg mindig felbukkan és megmenti a hölgyet; plusz ha e mellett a történelmet is kedvelik, akkor tetszeni fog a történet. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése