2015. február 3., kedd

Olvastam: A hóleány

Eowyn Ivey regénye egyszerre szomorú és kedves, ha pedig nagyon költői szeretnék lenni, azt is mondhatnám, egyszerre hideg, mint az az alaszkai tél, és meleg, mint a faházak jól fűtött szobája. :)

A regény Alaszkában játszódik az 1900-as évek elején. Egy idősödő házaspár, Mabel és Jack úgy dönt, ezen a vidéken kezdenek új életet, vagy inkább menekülnek a múltjuktól, amelyben legnagyobb bánatukra gyermeknek nem, csak egy halott csecsemőnek jutott hely. Aztán egyik este a házaspár egy hóleányt épít, ami másnapra eltűnik, csak pici nyomok vezetnek tőle az erdőbe - úgy tűnik, a hóból épített kislány életre kelt, akárcsak az egyik orosz mesében...

(forrás: http://moly.hu/konyvek/eowyn-ivey-a-holeany)
Úgy vélem, az írónőnek már az első mondatok alatt sikerült elkapnia a hangulatot, érezhető belőle bizonyos komorság, magány és szomorúság. Ezek az érzések mindvégig megmaradnak, csak néha erősebben jönnek elő, míg máskor a vidámabb pillanatok mögé bújnak. Az írónő jól ábrázolta Jack kissé gyakorlatiasabb, a misztikumtól inkább távol maradó, és Mabel érzékeny, gondoskodó karakterét. Kapcsolatukban egyaránt helyet kap a szeretet és megszokás, a kisebb-nagyobb konfliktusok, és ettől olyan természetesnek tűnik. 

Tetszett a megoldás, hogy a hóleánnyal, Fainával való beszélgetések kaptak egy erőteljes misztikus hangulatot annak az apróságnak köszönhetően, hogy eltűntek a gondolatjelek. Ettől az ilyen fejezetek, jelenetek mintha kicsit kiemelkedtek volna a műből, vagy mintha belecsöppentünk volna egy álomba. 

Egyetlen dolog nem tetszett benne: túl részletesen tudtam meg, miként kell szarvast feldarabolni, halat belezni, hattyúnyakat vágni stb. :D Faina esetében szükséges is volt, a természetéhez alapból hozzá tartozott egyfajta vadság, vagy inkább természet. A többi szereplő esetében azonban nem tartottam indokoltnak annak a sok belsőségnek és vérnek a megjelenését. :D

Bár az egész történet szépen lett felvezetve, a végén valahogy különösen keveredett a misztikum és a realitás, amit nehezen tudtam "valóságként" kezelni, mintha itt felborult volna a szépen felépített világ.

A történetet ajánlom azoknak, akik szeretik a mágikus realizmust, Alaszkát, vagy ha a mesék valósággá válnak - és felkészültek egy nem feltétlenül csupa móka és kacagás befejezésre. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése