2015. április 29., szerda

Bíró Krisztina interjú


Bíró Krisztina verseskötete, a ,,Morajló tenger” április 10-én jelent meg. A fiatal költőnő tizenkét évesen kezdett el verseket írni. A kötetben szereplő versek mindegyike erős érzelmeket közvetít, és nagy hatással van az olvasóra. ,,...mit is jelent EMBERNEK lenni...” – erről szólnak ezek a költemények. Szerzőjükkel a kötetről, versekről és az őt ért hatásokról beszélgettünk Ferenczi Szilvivel.

Idén áprilisban megjelent versesköteted címe ,,Morajló tenger. Miért pont ezt a címed választottad?

Az az igazság, hogy a morajló tenger alatt a lelki életet, küzdelmet értettem. Mint egy sajátos vihart. Van egy dokumentum, amibe leírom az éppen eszembe jutó címeket, mondatokat, amiket be szeretnék építeni majd valamelyik versbe. Mint amikor a süteményről levágjuk a szélét, de félrerakjuk, hátha jó lesz még. A morajló tenger kifejezés is ilyesformán született meg. Amikor címet választottam, erre gondoltam. A viharra, a lelki hánykolódásra.

Milyen szempontok alapján válogattad be a verseket a kötetbe?

A számomra legkifejezőbbeket, leghatásosabbakat, legütősebbeket, azokat, amik tetszettek régebben az embereknek, illetve amiket én is szeretek.

Kinek ajánlod a kötetet?

Elsősorban azoknak, akik eltévedtek az élet ösvényein. Az elveszetteknek. Illetve azoknak, akik szeretik a szépirodalmat, és bátran belekezdenének egy önismereti utazásba. Bízom benne, hogy segítségül hívhatók a versek ebben.

Melyik a kedvenc versed a kötetből?

Az „Én nem tudom”. Mostanában sokszor elolvasom.

Legtöbb költeményed a halál témáját járja körül. Mondhatjuk azt, hogy ez ihlet meg leginkább?

Igen. Ez egy olyan téma, ami szerintem örök, hisz nem ismerjük a halált, így aztán csak találgathatunk, milyen is lehet. Kicsit olyan ez, mint egy nagy utazás.

Nővérednek és öcsédnek is írtál egy-egy költeményt. Szeretsz másoknak verset írni?

Kriszti egyik versének kézzel írt változata
Igen, szeretek. Sok mindenkihez akartam/akarok verset írni, de egyelőre csak négy emberről sikerült. De tervezem, hogy két költőről is írok majd, akikre felnézek.

Több versed is megjelent már különböző antológiákban. Melyek ezek a kötetek?

Az Accordia kiadótól a „Fényből, szavakból, szövétnek” című 2012-es antológia, öt verssel, illetve egy erdélyi kötet, a ,,Magyarok vagyunk Európában”, amit iskolai ünnepélyekre szántak. Ebben csak egy versem jelent meg.

Milyen olvasói reakciókat kapsz?

Hálisten, nagyon jókat. Persze, amikor még csak három-négy éve írtam verset, én is kaptam fájó kritikákat, olyanokat, hogy azt mondtam akkor, hogy abbahagyom. De aztán sikerült ezen túllendülnöm. Megsemmisítettem az összes versemet, és elölről kezdtem. Az volt a szerencse, hogy amint „stílust” váltottam (és ez már idestova nyolc éve volt), onnantól kezdve egyetlen egyszer fordult elő, hogy valaki azt mondta, neki nem tetszik az egyik versem. Ettől eltekintve mindig jó kritikákat kaptam, aminek nagyon örülök. Persze, ez nem azt jelenti, hogy hátradőlhet az ember. Továbbra is meg kell küzdeni azért, hogy a továbbiakban is így legyen.

Mik a jövőbeli terveid? Tervezel újabb kötetet?

Egyelőre össze kell gyűlnie annyinak, hogy megint előrukkolhassak egy kötetnyivel. És ez számításaim szerint is legalább három évet vesz igénybe. Tehát igen, tervezek, de csak a távoli jövőben.

A poet.hu oldalon is megtalálhatók verseid.  Mik a tapasztalataid az ehhez hasonló, verseket népszerűsítő internetes oldalakról?

Abból a szempontból jónak tartom, hogy visszajelzést ad. Csakhogy a baj az, hogy az ezeket az oldalakat olvasók gyakran tévesen ítélik meg a verseket.

Juhász Gyula a példaképed, még verset is írtál a tiszteletére. Melyik a kedvenc versed tőle, melyik volt rád a legnagyobb hatással?

A kedvenc versem tőle a ,,Zene”. Ezt 1937-ben írta, ez az utolsó verse. Szívszorító. A legnagyobb hatással rám pedig ,,A rém” c. vers volt, hihetetlenül pontosan mutatta be  a depresszió kínjait.

A kortárs szerzők közül kiknek a verseit olvasod szívesen?

Őszintén? Egyikét sem. Megmondom, miért: olvastam pár kortárs szerző verseit, és egyáltalán nem fedeztem fel bennük a lelki mélységet. Ez elvette a kedvemet. Úgyhogy azóta átpártoltam a Nyugatosokhoz, nem vagyok hajlandó kortárs verset olvasni, bár tudom, ez helytelen…

Milyen regények érdekelnek elsősorban? Volt már, hogy regény ihlette a verseid?

Sokfélét szeretek a regényekben. De még nem történt ilyen, hogy regény hatására írjak.

Megmutatod valakinek a verseidet, mielőtt a nyilvánossággal is megosztanád ezeket? Adsz valakinek a véleményére?

Egy embernek szoktam megmutatni: ő pedig a nevelőanyám. Ő leül a gép elé, elolvassa, aztán vagy azt mondja, hogy „ez pocsék”, vagy azt, hogy „hűű”, de többször kihangsúlyozta már, hogy nem ért a versekhez, ő csak a véleményét mondja. Volt, hogy emiatt átírtam a verset, de az is előfordult már, hogy közöltem vele, rosszul ítéli meg. Úgyhogy időnként igen, adok a véleményére, időnként pedig nem.

Mit jelentenek számodra a versek, maga az írás?

Menedéket. Ha bánt valami, írok.

Milyen lehetőségei vannak azoknak a fiataloknak, akik verseskötetet szeretnének megjelentetni?

Pontosan nem tudom, de ha szerencsések, részt vehetnek írói esteken, tanulhatnak az íróktól,  és lehetőségük van arra, hogy fejlesszék magukat. És sok-sok verset kell olvasniuk. Ha ez megvan, már jó úton haladnak. Onnantól több esélyük van.

Manapság sajnos kevesen olvasnak verseket. Mit gondolsz, hogyan lehetne népszerűsíteni a versolvasást?

Őszintén szólva, az az érzésem, hogy az embereknek maguktól kell a szépirodalom felé fordulni. Ha van igény rá, akkor ajánlani lehet az egyénnek a költészetet, mert abban nagy valószínűséggel megleli önmagát.  



Az interjút pedig Kriszti Úgy lopódzik belém a bánat című versének egyik versszakával zárjuk :)


"Ha síromon falevél rezzen,
Végső sóhajom száll tova,
Hogy elbúcsúzzak, s megkeressem,
Mit nem találtam soha."



2015. április 27., hétfő

Könyvfesztivál

Április 25-én egy brutális ruhaszakadás és némi fölösleges kóválygás után, délután 3 óra körül végre megérkeztem a XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra. Sajnos csak egy egészen kis szeletét láthattam, tapasztalhattam meg a teljes programnak, ennek ellenére örülök, hogy ott lehettem. :)



A Millenáris D épületében hatalmas tömeg és levegőtlenség fogadott, de ez sem tántoríthatott el attól, hogy bemenjek körülnézni. Első utam a Főnix Könyvműhely standjához vezetett, ahol szerettem volna átvenni a Kalandok és kalandozók című novelláskötetemet, ami elsőre nem sikerült: elfogytak a könyvek. :) Később szerencsére feltöltötték a készletet, így én is megkaphattam a saját példányomat, amit Craz volt olyan kedves és dedikált is nekem. (Én meg az övét, és utána el is határoztam, hogy elvégzek egy "Hogyan dedikáljunk normálisan?" kurzust. :D)




Nem ez volt az egyetlen dedikáció, amit sikerült beszereznem (bár korántsem annyi, mint amennyit szerettem volna). Délután ötkor kezdődött Kae Westa dedikálása, szóval kaptam  tőle egy szuper, szárnyas koronával díszített aláírást, egy könyvjelzőt és még egy kitűzőt is! :) Legnagyobb sajnálatomra a Holdezüst, vérarany továbbra is a "Beszerzendő könyvek" listáján maradt, de Kae mellett legalább az írójával, Laura Arkaniannal is sikerült lefotóztatnom magam, ami a könyvet ugyan nem helyettesíti, de azért valjuk be, mégiscsak több a semminél. :)




Persze, azért két könyvet beszereztem (ez a szám jóval elmarad attól, amennyit szerettem volna, de a pénztárcám sajnos nem töltötte újra magát :D). A Könyvfesztivál egyik nagy előnye, hogy minden kiadó standjánál kedvezményesen lehetett hozzájutni a könyvekhez, ráadásul a belépőjegyet is le lehetett vásárolni. Így végül jóval bolti ár alatt szereztem meg a köteteket. A Fogadj el! és a Halálkúra lett a szombati nap termése, már alig várom, hogy rájuk vessem magam! :)










A nap nem elhanyagolható pillanata volt, amikor Rusvai Mónitól megkaptam Sass Urszula rajzolt mását, ezúton szeretném ismét megköszönni neki! :) 










*

Eme sok izgalom hatására még blogstílust is váltottam, és a fejléc természetesen ismét Petőházi Emese munkáját dícséri. :D

2015. április 8., szerda

Kae Westa interjú




Kae Westa már gyerekként szívesen talált ki történeteket, évekkel később pedig különféle internetes oldalakon  mutatkozott be. A démon és a papnő c. regénye tavaly jelent a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, és hamarosan várható következő könyve, a Karvalyszárnyon.  A Magyar Könyvek Viadalán jelölt egy kategóriában, április 25-én pedig dedikál a Könyvfesztiválon. Ezen sikereken felbuzdulva Ferenczi Szilvivel úgy döntöttünk, kifaggatjuk őt az írásról, a DP-ről, na meg a hajszínéről. :)



2014. november 29-én jelent meg első regényed, ,,A démon és a papnő’’. Milyen visszajelzéseket kaptál eddig a könyvről? Hogyan fogadták az olvasók?
Biztosan ismeritek azt a fajta vizsgadrukkot, amikor az ember a terem előtt járkál, és ezerszer elmondja, hogy „bárcsak ne is jelentkeztem volna erre a képzésre”. No, én is hasonlóan éreztem magam a megjelenés előtt. Szerencsére a visszajelzések döntő többsége kifejezetten dicsérő, eddig csak néhányan számoltak be róla, hogy nem szerették A démon és a papnőt.

Hogy élted meg a regény szerkesztésének folyamatát?
Utólag úgy tűnik, az már csak az utolsó fázis volt. Mire a regény a szerkesztőm, Csordás Gábor kezébe került, addigra megírtam, átírtam, elhasaltam vele az első Aranymosáson, aztán megint átírtam, ezúttal sokkal alaposabban (szereplők, jelenetek, vagy száz oldalnyi szöveg eltűnt és a maradék is sokat változott). Csak ezután jött a második Aranymosás, a lektori vélemények és végül maga a szerkesztés, ami így a várakozásaimnál kevesebb javítanivalót hozott felszínre.

Melyik a kedvenc jeleneted a DP-ből? Melyik részt volt a legnehezebb megírnod?
Bizonyos szempontból egybeesik a kettő. Spoilerezés nélkül nehéz volna beszélni róla, de a kedvenc szereplőmhöz, Loghor nagymesterhez köthető, és már a regény vége felé található. Ugyanakkor nem is annyira kedvenc jeleneteim vannak, inkább legkedvesebb mondatok, bekezdések, amelyekről úgy érzem, igazán a helyükön vannak.



(Mortua - a kép készítője Rusvai Mónika)
Mit gondolsz, mi lett volna Mortuák világával, ha tényleg örökre elhagyják őket a szellemek?
Azt hiszem, ez sok szempontból a vezetőkön múlt volna. Azon, ők milyen gyorsan ocsúdnak, hogyan reagálnak és milyen döntéseket hoznak. Biztosan lett volna egy erős társadalmi-spirituális krízis, aminek az átvészeléséhez, illetve minimalizálásához Valian például remek tippeket adhatott volna - de egy bizonyos kulisszák mögött tevékenykedő csoportnak is juthatott volna benne egy utolsó, akár látványos szerep.

A démonok világáról mit lehet még tudni, ami a regénybe nem került bele?
A lényeg kiderül: iszonyú hideg van, a társadalom pedig kifejezetten erőszakközpontú. Szerencsére a többi világtól alaposan elzárták őket, de az esetenként odatévedő emberekre nem vár vidám sors. Még egy démonnak is nehéz boldogulnia: vagy fegyverforgatói jártasság, vagy mágia, netán mások mesteri szinten űzött manipulálása szükségeltetik hozzá. Ahol ez a három találkozik, ott rejlik az igazi hatalom. Valian például sokat tudna mesélni erről egy Codh-Rua nevezetű mágus kapcsán. ;) 

Melyik szereplőddel találkoznál legszívesebben? Ha csak egyetlen kérdést tehetnél fel neki, mi lenne az?
Loghorral, de lányos zavaromban valószínűleg egyetlen szót se bírnék kinyögni.

Miben volt más megírni az új regényedet, a Karvalyszárnyont?
Van egy központi történetszálam, ami gyerekkorom óta érlelődik bennem. A démon és a papnő nagy mértékben kötődik hozzá, míg a Karvalyszárnyon egyáltalán nem. Eleinte furcsa is volt belevágni, de végül annyira bejött, hogy azóta már más ,,világfüggetlen" történetet is írtam: a Szönza című kisregényem fellelhető az interneten.

A DP a Könyvmolyképző Kiadó 1. Aranymosás pályázatán tűnt fel, majd a 2. Aranymosáson került be a győztesek közé. Jelenleg a 4. Aranymosás pályázat tart. Milyen tanácsokat tudnál adni azoknak, akik most nem jutnak tovább az elő- vagy a lektori szűréseken?
Elsődlegesen azt, hogy foglalják el magukat a következő kéziratukkal. Az Aranymosás nagyrészt várakozással telik: várjuk az előszűrő döntését, a kikerülést, a második részlet kikerülését, a lektort, ha szerencsénk van, a következő lektort és a legvégén talán még a kiadóvezetőt is… Sokkal könnyebb mindezt úgy megélni, ha az ember már egy másik történetébe fekteti a fölös energiát és szeretetet. A másik talán az, hogy nem érdemes összeesküvés-elméleteket gyártani. Higgyétek el, senkit nem ejtenek ki merő rosszindulatból vagy ne adj isten lustaságból: ha bármelyik szinten is nemet mondanak, annak oka a kéziratban keresendő.

Magyar Könyvek Viadalában jelölt vagy ,,Az év elsőkönyves debütalasa 2014-ben'' kategóriában. Milyen érzes, hogy néhany hónappal az első regényed megjelenése után már egy ilyen neves versenyben vagy jelölt?
Már tavaly is figyeltem a Viadalt, idén pedig még azelőtt szóba hozták a barátaim, hogy ténylegesen elkezdődött volna. Az egyikükkel még fogadtam is - ő azt mondta, biztosan jelölni fognak, én meg azt, hogy kizártnak tartom, szóval most süthetek neki egy tortát (méghozzá mangós-fehércsokisat), de ez az az eset, amikor nem bánom, hogy veszítettem. :))

Szoktál bétázni másoknak? Te magad szoktál bétáztatni? Vannak, akiknek feltétlenül adsz a véleményére?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az onlájn publikálással töltött évek alatt összeverbuválódott körülöttem egy egészen kivételes csapat, akik örömmel tesztolvasnak, én pedig megtanultam, hogy érdemes hallgatni rájuk. Most éppen a Karvalyszárnyon folytatásán dolgozom, és bizony nagy hasznát veszem a meglátásaiknak. Bétázni mostanában sajnos nincs időm, de alig várom, hogy megint legyen.

2015. április 25-én dedikálsz a budapesti Könyvfesztiválon. Készülsz valamilyen meglepetéssel az olvasóknak?
Feltétlenül, de a megszokott könyvjelzők is nálam lesznek. ;)

Nemrég hajszínt változtattál. Lesz egyszer olyan vörös, mint Valiáné?
Hajszínnél az egyetlen aranyszabály: sose mondd, hogy sose. :) De nem hiszem. Voltam már vörös, sőt, fekete is, de az én színem alapvetően a szőke. Legközelebb inkább - ennek megfelelően - a világosabb árnyalatok felé tervezek elmozdulni.




Kae Westa oldalai:

2015. április 1., szerda

Bolondok napja

Ha már április elseje, valahogy kikívánkozott belőlem ez az izé, ami tulajdonképpen az előző bejegyzésem által nyeri el igazi értelmét. :D

Mostanában nem látom a tól az erdőt. Hiába, ból nem lesz vaskarika. A kutyaját! Hiába, a saját szememben még a szálkát se... Még a végén Faképnél hagynak. Pedig, tényleg, t vághatnak a hátamon! De nem akarom magam alatt vágni a t, elvégre kemény ból faragtak. Mégis, úgy érzem, nagy ba vágtam a fejszémet. Lehet, hogy rossz t tettem a tűzre, de nem esek kétségbe, sokféle ból faragtak. 

Boldog Bolondok Napját kívánok! :D
(forrás: http://www.funnypica.com/top-20-funny-trees/funny-tree-16/)