2015. április 29., szerda

Bíró Krisztina interjú


Bíró Krisztina verseskötete, a ,,Morajló tenger” április 10-én jelent meg. A fiatal költőnő tizenkét évesen kezdett el verseket írni. A kötetben szereplő versek mindegyike erős érzelmeket közvetít, és nagy hatással van az olvasóra. ,,...mit is jelent EMBERNEK lenni...” – erről szólnak ezek a költemények. Szerzőjükkel a kötetről, versekről és az őt ért hatásokról beszélgettünk Ferenczi Szilvivel.

Idén áprilisban megjelent versesköteted címe ,,Morajló tenger. Miért pont ezt a címed választottad?

Az az igazság, hogy a morajló tenger alatt a lelki életet, küzdelmet értettem. Mint egy sajátos vihart. Van egy dokumentum, amibe leírom az éppen eszembe jutó címeket, mondatokat, amiket be szeretnék építeni majd valamelyik versbe. Mint amikor a süteményről levágjuk a szélét, de félrerakjuk, hátha jó lesz még. A morajló tenger kifejezés is ilyesformán született meg. Amikor címet választottam, erre gondoltam. A viharra, a lelki hánykolódásra.

Milyen szempontok alapján válogattad be a verseket a kötetbe?

A számomra legkifejezőbbeket, leghatásosabbakat, legütősebbeket, azokat, amik tetszettek régebben az embereknek, illetve amiket én is szeretek.

Kinek ajánlod a kötetet?

Elsősorban azoknak, akik eltévedtek az élet ösvényein. Az elveszetteknek. Illetve azoknak, akik szeretik a szépirodalmat, és bátran belekezdenének egy önismereti utazásba. Bízom benne, hogy segítségül hívhatók a versek ebben.

Melyik a kedvenc versed a kötetből?

Az „Én nem tudom”. Mostanában sokszor elolvasom.

Legtöbb költeményed a halál témáját járja körül. Mondhatjuk azt, hogy ez ihlet meg leginkább?

Igen. Ez egy olyan téma, ami szerintem örök, hisz nem ismerjük a halált, így aztán csak találgathatunk, milyen is lehet. Kicsit olyan ez, mint egy nagy utazás.

Nővérednek és öcsédnek is írtál egy-egy költeményt. Szeretsz másoknak verset írni?

Kriszti egyik versének kézzel írt változata
Igen, szeretek. Sok mindenkihez akartam/akarok verset írni, de egyelőre csak négy emberről sikerült. De tervezem, hogy két költőről is írok majd, akikre felnézek.

Több versed is megjelent már különböző antológiákban. Melyek ezek a kötetek?

Az Accordia kiadótól a „Fényből, szavakból, szövétnek” című 2012-es antológia, öt verssel, illetve egy erdélyi kötet, a ,,Magyarok vagyunk Európában”, amit iskolai ünnepélyekre szántak. Ebben csak egy versem jelent meg.

Milyen olvasói reakciókat kapsz?

Hálisten, nagyon jókat. Persze, amikor még csak három-négy éve írtam verset, én is kaptam fájó kritikákat, olyanokat, hogy azt mondtam akkor, hogy abbahagyom. De aztán sikerült ezen túllendülnöm. Megsemmisítettem az összes versemet, és elölről kezdtem. Az volt a szerencse, hogy amint „stílust” váltottam (és ez már idestova nyolc éve volt), onnantól kezdve egyetlen egyszer fordult elő, hogy valaki azt mondta, neki nem tetszik az egyik versem. Ettől eltekintve mindig jó kritikákat kaptam, aminek nagyon örülök. Persze, ez nem azt jelenti, hogy hátradőlhet az ember. Továbbra is meg kell küzdeni azért, hogy a továbbiakban is így legyen.

Mik a jövőbeli terveid? Tervezel újabb kötetet?

Egyelőre össze kell gyűlnie annyinak, hogy megint előrukkolhassak egy kötetnyivel. És ez számításaim szerint is legalább három évet vesz igénybe. Tehát igen, tervezek, de csak a távoli jövőben.

A poet.hu oldalon is megtalálhatók verseid.  Mik a tapasztalataid az ehhez hasonló, verseket népszerűsítő internetes oldalakról?

Abból a szempontból jónak tartom, hogy visszajelzést ad. Csakhogy a baj az, hogy az ezeket az oldalakat olvasók gyakran tévesen ítélik meg a verseket.

Juhász Gyula a példaképed, még verset is írtál a tiszteletére. Melyik a kedvenc versed tőle, melyik volt rád a legnagyobb hatással?

A kedvenc versem tőle a ,,Zene”. Ezt 1937-ben írta, ez az utolsó verse. Szívszorító. A legnagyobb hatással rám pedig ,,A rém” c. vers volt, hihetetlenül pontosan mutatta be  a depresszió kínjait.

A kortárs szerzők közül kiknek a verseit olvasod szívesen?

Őszintén? Egyikét sem. Megmondom, miért: olvastam pár kortárs szerző verseit, és egyáltalán nem fedeztem fel bennük a lelki mélységet. Ez elvette a kedvemet. Úgyhogy azóta átpártoltam a Nyugatosokhoz, nem vagyok hajlandó kortárs verset olvasni, bár tudom, ez helytelen…

Milyen regények érdekelnek elsősorban? Volt már, hogy regény ihlette a verseid?

Sokfélét szeretek a regényekben. De még nem történt ilyen, hogy regény hatására írjak.

Megmutatod valakinek a verseidet, mielőtt a nyilvánossággal is megosztanád ezeket? Adsz valakinek a véleményére?

Egy embernek szoktam megmutatni: ő pedig a nevelőanyám. Ő leül a gép elé, elolvassa, aztán vagy azt mondja, hogy „ez pocsék”, vagy azt, hogy „hűű”, de többször kihangsúlyozta már, hogy nem ért a versekhez, ő csak a véleményét mondja. Volt, hogy emiatt átírtam a verset, de az is előfordult már, hogy közöltem vele, rosszul ítéli meg. Úgyhogy időnként igen, adok a véleményére, időnként pedig nem.

Mit jelentenek számodra a versek, maga az írás?

Menedéket. Ha bánt valami, írok.

Milyen lehetőségei vannak azoknak a fiataloknak, akik verseskötetet szeretnének megjelentetni?

Pontosan nem tudom, de ha szerencsések, részt vehetnek írói esteken, tanulhatnak az íróktól,  és lehetőségük van arra, hogy fejlesszék magukat. És sok-sok verset kell olvasniuk. Ha ez megvan, már jó úton haladnak. Onnantól több esélyük van.

Manapság sajnos kevesen olvasnak verseket. Mit gondolsz, hogyan lehetne népszerűsíteni a versolvasást?

Őszintén szólva, az az érzésem, hogy az embereknek maguktól kell a szépirodalom felé fordulni. Ha van igény rá, akkor ajánlani lehet az egyénnek a költészetet, mert abban nagy valószínűséggel megleli önmagát.  



Az interjút pedig Kriszti Úgy lopódzik belém a bánat című versének egyik versszakával zárjuk :)


"Ha síromon falevél rezzen,
Végső sóhajom száll tova,
Hogy elbúcsúzzak, s megkeressem,
Mit nem találtam soha."



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése