2015. május 27., szerda

Olvastam és Kérdeztünk: Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

A II. Aranymosás pályázat Public Stars kötete Rácz-Stefán Tibor regénye lett. Épp ezért voltam rá kíváncsi, tudni akartam, vajon jól döntöttek-e az olvasók. Nos, a válaszom egy határozott igen. :) Rendhagyó módon most nem csak az ajánlómat olvashatjátok, ugyanis Ferenczi Szilvivel interjút is készítettünk a szerzővel. :)

Ha a regényt egyetlen szóval kellene kifejeznem, egyértelműen a sokkoló mellett döntenék. Adott egy meleg srác, Dávid, aki beleszeret osztálytársába, Áronba. És adott egy lány, Petra, aki ösztöndíjasként kerül a "gazdagok iskolájába", és hazugsággal próbál beilleszkedni abba a világba. Ők ketten jó barátok lesznek, de még ez a barátság sem tudja megakadályozni a tragédiát.

A történeten észrevételeim szerint két motívum vonul végig. Az egyik az álarc. Tulajdonképpen minden karakter álarcot visel, mindenki másnak mutatja magát, mint aki/ami, és sérüléseit e mögé bújtatja. A másik motívum a tragédia, ami jobbára a szülők nemtörődöm viselkedéséből adódik. Találkozhatunk egy prostituált édesanyával, olyan szülőkkel, akik előnyös társadalmi helyzetüket kívánják megtartani a gyerek által vagy akik még a tanulmányi eredményt is pénzen veszik. Számomra Petra édesanyja is érdekes karakter volt, nála is azt éreztem, hogy megértem a viselkedését, de egyben elítélendőnek is tartom, hogy nem állt a lánya mellé. A legjobban éppen az tetszett a regényben, hogy nem csak azt láthattuk, milyen rémesen viselkedik az adott karakter, hanem a miérteket is megérthetjük. Érdekes ez a kettőség, mert ezáltal egyszerre bűnösök és áldozatok, és bár valahogy igazat adunk nekik, a tények mégsem mentik fel őket a tetteik alól.

Dávid mindez alól kivételnek tekinthető, ő a "félénk jófiú" szerepét töltötte be a regényben. Viszont itt is érdekesnek találom, hogy bár a fiú tényleg csupaszív és segítőkész, tulajdonképpen ő indította útjára a tragédiát, még ha akaratlanul is.

Azt nem állítom, hogy a regény teljesen hibátlan. Néhol úgy éreztem, mintha túl gyorsan történne minden, máskor pedig túl lassan, és akadt néhány helyzet, ami számomra hiteltelennek tűnt (pl. Dávid elég gyorsan leküzdi a vízfóbiáját). A prológus egyáltalán nem illett a regény hangulatához, meglehetősen sablonos és "amerikai" volt - nekem inkább elvette a kedvem az olvasástól, minthogy tovább ösztönzött volna. (Bár szerencsére eszembe sem jutott abbahagyni a könyvet. :)) Ezek viszont inkább csak apróságok - számomra az egész történet a "háttérben zajló", lelki folyamatokról szól, és ez nálam mindent visz, és még sokkal nagyobb hibákat is elnéznék a szerzőnek. :D

Tulajdonképpen mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mert arról szól, hogy értsük meg (fogadjuk el :)) a másik embert, és mielőtt a másik oldalról is belerúgnánk, gondolkodjunk el azon, vajon mit érez. Arról szól, hogy ne féljünk segíteni - és segítséget kérni. Nem egy egyszerű, butácska szerelmi történetről van szó, jó adag gondolkodnivalóval lát el minket a könyv. ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése