2015. május 24., vasárnap

Olvastam: A Pickwick klub

A híres karikaturista, Robert Seymour rajzaihoz kísérőszöveg-írónak egy bizonyos Charles Dickens-t kértek fel. A huszonnégy éves újságíró elvállalta a feladatot, és Pickwick úr, valamint barátainak története végül hatalmas sikert aratott, túlszárnyalva a grafikust. A fáma szerint Seymour e csalódás hatására követte el öngyilkosságát. Ám ez nem akadályozta meg Dickens-t abban, hogy további történeteket írjon a jóságos úrról. :)

A regény a pickwickisták bemutatásával kezdődik. A klub elnöke természetesen Samuel Pickwick, aki egyben a regény főszereplőjének tisztségét is betölti. Pickwick úr és három barátja: Tracy Tupman, Augustus Snodgrass és Nathaniel Winkle országjáró utazásra indul, melyek során különféle kellemes és kevésbé kellemes kalandokba keverednek. Később csatlakozik hozzájuk Samuel Weller, akit Pickwick úr az inasának fogad.

Nem egy szűkszavú regényről van szó. A főszál mellett számos történetet is megismerhetünk, amiket egy újonnan megismert barát mesél el, vagy olvassák valahol, esetleg Pickwick úr tintájából és bölcs elméjéből származik. A történet csodálatos bemutatása a korabeli társadalomnak, különböző emberek személyiségének, a szerelemnek - és az özvegyasszonyoknak. :) Dickens regénye után nem is lehet kérdés, hogy a nők két csoportra oszlanak: kibírhatatlan özvegyekre/asszonyokra, valamint kedves, bájos és szép fiatal lányokra (a maradékot az író nem tartotta érdemesnek megemlíteni :)). 

A kedvenc karakterem egyértelműen Samuel Weller, akinek mindig helyén van az esze, nem fél kimondani a gondolatait és nem könnyű megijeszteni. A fiatal inas nem egyszer segíti ki gazdáját és barátait, és romantikus hűsége kenyéradója iránt valóban tiszteletreméltó. Alább az ő és édesapja között elhangzott párbeszéd egy részét olvashatjátok, mely részlet hűen tükrözi az egész regény szellemiségét és hangulatát. :)

"- Legjobban az tetszik nekem a stílusodban - mondta idősb Wller úr -, hogy nincsen benne az a sok fura megszólítás... Vénusz meg hasonlók. Mire jó az, Sammy, ha egy fiatal nőt Vénusznak vagy angyalnak neveznek?
- Az már igaz! - felelte Sam.
- Annyi erővel akár griffmadárnak vagy egyszarvúnak is nevezhetnéd őket, vagy akár egyenesen királyi címernek, mert azon aztán egy egész rakás mesebeli állat van együtt."

Végezetül pedig még egy kis érdekesség:
A Douwe Egberts igazgatójának felesége nem csak a teáért, de Dickensért is rajongott. Épp A Pickwick klubot olvasta, amikor a cég nevet keresett a teatermékeiknek. Mi másról is nevezhették volna el a híres Pickwick teát?! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése