2015. július 26., vasárnap

Olvastam: Kalandok és kalandozók

Egy antológiában szerepelni igazán megtisztelő, és e mellett persze izgalmas is, mert mégiscsak jó dolog egy könyvben látni nehezen megszületett gyermeked; másrészt pedig izgulhatsz, ugyan milyen társaságba keveredett. Hát, az biztos, hogy az én bodzaboszorkányom nem unatkozott. :)

A Varga Tamás József által szerkesztett kötet címe, a Kalandok és kalandozók igen találó. Valóban mindenféle kalandokba keveredhetünk kávézókon át egészen egy másik bolygóig vagy egy posztapokaliptikus világig, nem egyszer érintve az őrület határait is. A kalandozók is hasonlóan sokfélék: orvosok, boszorkányok, bérgyilkosok, lovagok, sárkányok stb.

Elég nehéz egy antológiáról írni, bár ami biztosan jellemző a kötet egészére, az a sokszínűség. Mindenki találhat benne kedvére való történetet, íme néhány a választékból :)

  • Utazás (Buszkaland; Hazafelé)
  • Írás (Egy történet; Az utolsó pont)
  • Nyomozás (A Zuzu Petas küldetés; 1.O1ita)
  • Űrhajósok (Rulett; A múltba zuhant űrhajós)
  • Gasztronómia (Amikor a sütiszörnyek még szüzeket ettek; Alantas vágy)
  • Meselények (Nincsen rózsa tövis nélkül; Füstbement lánykérés)
  • Rövid (Hajnal az öbölnél, Baumax)
  • Gyerekek (Angyalka; Cukrosnéni)
  • Majdnem-romantika (Parfüm, Mennybe az angyal) 
  • Halál (A gonosz; A sorszövő)
  • Élet(?) (Válaszúton; A manó)
  • Technika (Kapcsolat; Recsegj, Sokol, recsegj)
  • Közlekedési eszközök (A 3047-es járat, A jégbordás út)
Minden történetnek megvolt a maga szépsége (vagy rútsága - jó értelemben :)), mégis kiemelnék néhányat, amelyeket személyes kedvencemnek tekintek.


Mészáros András Mennybe az angyal c. novellája az igazán ütős csattanója miatt hatott rám. Eme égi lényről elnevezett másik novella, Angyalka, Kelvin tollából, hasonlóan borzalmas és bizarr iromány volt. Tim Morgan Füstbement lánykérése "egyszerűen" csak jól elszórakoztatott. Kristálysólyom A manó c. novellájával mélyen elgondolkodtatott. Egy számomra szürreális novellát is kaptam Sütiszörny Amikor a sütiszörnye még szüzeket ettek című műve személyében. Édesség kedvelőként szintén csodásan, színesen vidám perceket szerzett Andy Baron Cukrosnéni c. története. A remény, öröm és kétségbeesés novellája volt Végh Bodor István Színpad az élet c. műve. Szeretem a meséket, ám a Csipkerózsika sosem tartozott a kedvenceim közé, ellenben a húgáról szőtt, nem épp mesés véget érő Nincsen rózsa tövis nélkül igazán fantasztikusan sikerült története a szerzőnek, Puska Veronikának. Remekül leírja az emberi természet egyszerűségét Bartos Zsuzsa az Alantas vágy c. történetében. Jimmy Cartwright Hajnal az öbölnél című írása számomra amolyan "hangulatnovella", a szerző érzékletesen mutatja be azt a határvonalat, amikor már virradni kezd, és a félelmeink elteszik magukat az újabb sötétség beálltáig. Posztapokaliptikus világok kedvelőjeként nagyon tetszett néhány magányos utazó találkozója egy ilyen világban, Damien Grove Válaszúton c. novellájában.


Ezt a kötetet bátran ajánlom mindenkinek - mindenkinek, aki szereti a hátborzongató, misztikus, szórakoztató és elgondolkodtató történeteket. :)


Végezetül pedig az antológiában szereplő novellák és szerzőik:

Sren Tilesh: Lélekalja Kávézó
Mészáros András: Mennybe az angyal
Hertelendy Anna: A láthatatlan körhinta
Czinkóczi Krisztina: A 3047-es járat
Roah: Oázis
Kelvin: Angyalka
Vass Sándor: Hazafelé
Bloody Dora: Egy történet
Novák Gábor: 1.10ita
Gaura Ágnes: Kapcsolat
Tallódi Julianna: Szinyanovszk álmai
Tim Morgan: Füstbement lánykérés
Őszi Alíz: Az erénykufár
Kristálysólyom: A manó
I. M. Brod: Űrmacska
George Colt: A megtorlófegyver
Sütiszörny: Amikor a sütiszörnyek még szüzeket ettek
Mickey Long: Bakker' Street
Randolph Cain: A balszerencse lovagja
Smilezolika: Baumax
Szilágyi Heléna: Titkok
Vihartáncos: Boldogság titka
Lylia Bloom: Tényleg boszorkány
Andy Baron: Cukrosnéni
Veréb Ani: Pörgés
Mab Tee: Asztrocsibe
Hantos Norbert: Buszkaland
Patrick J. Morrison: A múltba zuhant űrhajós
Keller Ilka: Ferike
Végh Bodor István: Színpad az élet
Bökös Borbála: Recsegj, Sokol, recsegj
Ádám J. Gergő (Narin): Napló
Esvy: A jégbordás út
Cyrus Livingstone: Megkésett igazságtétel
Puska Veronika: Nincsen rózsa tövis nélkül
Bartos Zsuzsa: Alantas vágy
Nagy Tamás (Beren): Démonidézés
Angel Lilith: A gonosz
Kapitány: Vader és a rendszergazda
Jimmy Cartwright: Hajnal az öbölnél
Pusztai Andrea: A sorsszövő
S. M. Kinda: A bájital elkészült
Damien Grove: Válaszúton
B. Kósa Katalin: Rulett
Simon Zoltán: Az őrület határán
Rozsonits Judit: Titkot tudok
Máté Vera: Boszorkányok pedig nincsenek
Nyíri Eszter Stiga: Az utolsó pont
Jurman Henrietta Aby: Parfüm
Craz: A Zuzu Petas küldetés

2015. július 14., kedd

Olvastam: Az emlékek őre

Lois Lowry regényét úgy 6-7 évvel ezelőtt ajánlotta egy ismerősöm, hosszas dícséret kiséretében. Persze fel is jegyeztem magamnak a csak gondolataimban létező "elolvasandó könyvek" listájára. Aztán szépen el is felejtkeztem róla, egészen addig, míg meg nem láttam, hogy már filmet is készítettek belőle. Most, az elolvasása után, ha csak néhány szóban kellene jellemeznem a könyvet, akkor ezek lennének azok: zseniális, elgondolkodtató, megható, csodálatosan megírt. :)

Az utóbbi évek olvásmányélményei alapján kezdtem elhinni, hogy csak az lehet jó regény, amiben legalább minden második oldalon valakinek a vére folyik, lehetőleg a legbrutálisabb módon. Az emlékek őrének viszont majdhogynem a fele "csak" a világ bemutatása. Unalmasnak hangzik? Egyáltalán nem az. Faltam a betűket, mert az író zseniálisan adagolja az információt. Mi, olvasók, pontosan megtudjuk, amiről a szereplőknek fogalmuk sincs: hogy a tökéletes életük nem feltétlenül helyes, még ha kényelmes is.


Ez a világ színtelen, szagtalan - és gyakorlatilag érzelemmentes. Ebben a jövőben játszódó, tökéletes és renezett világban nem csak a piros színt nem ismerik, de a testi-lelki fájdalmat sem - bár a szeretet és a család is ismeretlen fogalom. Úgyanígy a jövő miatt sem kell aggódniuk, hiszen a tizenkettesek beosztásán mindenki megkapja, milyen feladatra a legalkalmasabb. 

Csak egyetlen ember van, aki mindent tud: az Őrző, aki ismeri az emberiség teljes múltját. Hamarosan Jonas, a történet főszereplője is csatlakozik hozzá - a tizenkettesek beosztásán ugyanis őt jelölik az Őrző utódjának. Így megkezdődik Jonas kiképzése.

A fiú először kellemes emlékekkel ismerkedik meg, majd megtapasztalhatja a fájdalmat és a szenvedést is. És megismer néhány titkot a közösség működésével kapcsolatban, ami még az emlékeknél is jobban megrázza Jonast. Ettől a pillanattól kezdve az író mintha kissé elsiette volna a dolgokat, és hamar eljutunk odáig, hogy a fiú és az Őrző megpróbál tenni valamit a közösségért, hogy azok kikerüljenek abból a színtelen, érzelemmentes világból. Jonas nehéz feladatra vállalkozik, és valójában nem vagyok biztos benne, hogy a történet végének mondanivalója - legalábbis amit én kiolvastam belőle - tulajdonképpen "helyes"-e, én némi reménytelenséget éreztem ki belőle.

Jonason és az Őrzőn kívül természetesen felbukkannak még karakterek, akiknek fontos szerepük van a történet és Jonas személyiségének alakulásában. Nagyjából ez is a szerepük, de ezt nem tartom hibának. :) A legfontosabb természetesen Jonas családegysége. Apa, aki dajkálóként dolgozik, és az Igazságügyi Hivatalban dolgozó Anya. Húga, a B nemű, hetes Lily. Apja néha hazahozza a csecsemő Gábrielt is, akinél még nem döntötték el, hogy elbocsátják, vagy maradhat, mert visselkedése alapján hasznos tagja lesz a közösségnek. Jonas néhány barátját is megismerhetjük. Például a kissé szórakozott Ashert, aki sokszor megismerkedett a fegyelmezőpálcával helytelen viselkedése miatt. Illetve felbukkan Fiona, aki kihozza Jonasból a "bolydulást" néhány kellemes álom formájában, de nem sokáig, mert egy gyógyszerrel azonnal el is folytják, mint minden lakos esetében. 

Említettem néhány negatívumot, de ettől függetlenül kétséget kizáróan a kedvenceim közé sorolom ezt a könyvet. :) Igaz, hogy a végkifejlettel kapcsolatban vannak kétségeim, és hiába lett kissé "elsietett" a második fele, mindenképpen gondolkodásra késztet: mi a fontos az életben, mire jó a szeretet és a fájdalom, és hogy próbáljunk-e a segíteni, ha hatalmunkban áll - bármi is legyen a vége. :)

Nem is ajánlom ezt a regényt, inkább úgy fogalmaznék, hogy kötelező darab mindenkinek. :D Azért mégis idézném a szerző ajánlását, mert magam is csak ennyit tudnék mondani: "A gyerekeknek, akikre a Jövőnket bízzuk." 
Olvasásra fel! :)

2015. július 9., csütörtök

Kérdeztünk: Bakti Viktor

Bakti Viktor részt vett az Aranymosás mese- és regénypályázaton, ezen kívül novellapályázatokon is szép sikereket ért el. Ferenczi Szilvivel  kérdeztük még az íróiskoláról, a vallásról, a művészetről és  a jövőről is.

A IV. Aranymosás pályázatra az ,,Integrálva” c. sci-fi regényeddel pályáztál, ami a jövőben játszódik. Tényleg így képzeled el a jövőt?

Nem gondolom, hogy a sci-finek szükségszerűen feladata a valószínű jövőt boncolgatnia; viszont az „Integrálva” világának megalkotásakor valóban törekedtem arra, hogy sok olyan technológiát és eseményt vigyek bele, amit valószínűnek tartok a jövőben. Szerintem a kiterjesztett valóság és a bionikus implantátumok meghatározóak lesznek az elkövetkező évtizedekben. Már most vannak előfutárai.

Milyen benyomásaid vannak a pályázatról? Próbálkozol jövőre is?

Egy ilyen megmérettetés türelemre, kritikák megfelelő fogadására tanítja az embert. Jó volt látni, mennyi eltökélt és tehetséges szerző került be a lektori szakaszba. A kiesettek közül sokaknak már alig hiányzik némi fejlődés a publikáláshoz, így remélem, ők sem adják fel és talán még nagyobb daccal állnak neki az írásnak. Én szeretném kijavítani az „Integrálva” hibáit és újra pályázni. Rengeteget segített, hogy láttam, mennyi embernek tetszett az írásom, illetve az előolvasóim is mind arra bíztatnak, hogy ne hagyjam ennyiben ezt a regényt.

Az ,,Integrálva” c. regény elején két szereplő egy jósdába látogat, ahol a jósok emléktöredékekből olvassák ki a jövőjüket. Elmennél egy ilyen helyre? :) Kíváncsi vagy a jövődre? Szerinted megjósolható?

Ha a párom noszogatna, mint ahogy Jarreddel történt a regényben, azt hiszem, nem lenne más választásom. :) Egyébként akárcsak Jarred, én sem tudnék egy ilyen helyet komolyan venni. Kíváncsi vagyok a jövőre, hiszem, hogy amiről tudunk, azon változtathatunk. Azt gondolom, a tudás – akármilyen fájdalmas is az igazság –, mindig hasznosabb, mint a békés tudatlanság. A legutóbbi kérdésed nagyon találó, mivel a regényem ezzel a témával is foglalkozik. :) Szerintem a jövő nem csak megjósolható, de bizonyos körülmények között ki is számítható.

A regényben Themiszről neveztél el egy várost, az ,,Egy maréknyi életért”c. novellában pedig nagy szerepet kap az azték Fekete Tezkatlipoka. A ,,Minden nap egy alma” c. elbeszélésedben egy különös törzsi vallást mutatsz be. Szimpla érdeklődés, vagy egyébként is fontosnak tartod a vallást?

Nem vagyok vallásos, de el kell ismernem, hogy a hitnek milyen ereje van, és ez az egyik olyan ellentmondásos téma, amivel szívesen foglalkozom. Ezen kívül izgalmasnak találom a transzcendens és természetfeletti dolgokat, akárcsak a különböző mitológiákat. Ezek után talán nem meglepő, hogy az egyik kedvenc zsánerem a fantasy. :)

Hamarosan megjelenik az ,,Új Galaxis” magazinban a ,,Közel az istenekhez” című novellád, ami a 2014-es „Preyer Hugó emlékére” pályázaton dicséretben részesült. Miről szól ez a történet?

Tulajdonképpen ez az egyetlen olyan írásom, ami tisztán a hitről szól. Egy távoli bolygón. Egy idegen, emberi kultúrában.

Az ,,Alkony a Níluson” c. novellád az ókori Egyiptomban játszódik. Hűen írod le a korabeli társadalmat. Mennyi kutatómunkát végzel egy történet megírása előtt? Mennyire tartod fontosnak, hogy minden történelmi részlet a helyén legyen?

Ez a novellám az eddigi egyetlen „történelmi-szerű” írásom, így csak távolról ámulok a történelmiregény-írók alaposságán. Rendkívül fontosnak tartom a hitelességet, ezért magam is annyi tényellenőrzést és háttérkutatást végzek a karakterek, a háttérvilág kidolgozása és az írás folyamata közben, amennyit csak tudok. Szerencsére az internet nagy segítség ebben, de néha még így is könyvek tornyosulnak az asztalomon írás közben.

Az lfg.hu 2012-es, ,,Fantasztikus vadnyugat” novellapályázatán második helyezést értél el. Ebben a történetben a vadnyugatot ötvözted az azték mitológiával.  Mi adta az ötletet, hogy ezt a két kultúrát összevond?

Igazából kézenfekvő volt a történet szempontjából. Szükségem volt egy dühös, ősi istenre, aki megátkozza a vidéket. Tezkatlipokára esett a választás. Az azték pedig az egyik kedvenc ősi kultúrám az egyiptomi és a japán mellett. :)

Írtál már sci-fit, misztikus történetet, történelmi, sőt, vámpíros novellát is ,,Elkárhozott messiások” címmel. Mi lesz a következő? :)

Dark-fantasy western. :) Az „Egy maréknyi életért” világába szeretnék írni egy regényt.

Vlad von Carstein - egy Bakti Viktor által festett modell
Mi van a legnagyobb hatással az írásaidra?

Erre nehéz válaszolni, mivel szinte akármi lehet. A legváratlanabb helyről származó, legapróbb
nüansz is hatással lehet az alkotásra, ezért úgy hiszem, érdemes nyitottnak lenni a világ felé. Van regényem, ami egyetlen dalból ihletődött. Fura dolog ez. Az biztos, hogy a jó írások mindig nagy hatással vannak rám.

Általában hogy állsz neki egy történet megírásának? Szoktál vázlatot írni? Ha igen, milyen módszereket használsz?

A novellák általában rövidek és kevésbé komplexek, így azokat rendszerint fejben dolgozom ki. A regényeket korábban csak elkezdtem írni, és alakultak maguktól, de az utóbbi időben rájöttem, hogy ez sok hibához vezethet. A főszereplők és fontosabb mellékszereplők a történetre szabott karakter-kérdőíveket kapnak, a háttérvilághoz különféle vázlatokat készítek, szeretek térképekkel bajlódni. :) Legutóbb parafatáblát és cetliket használtam a jelenetek és nézőpontok sorrendjének meghatározásához, fejezetekbe rendezéséhez. A következő regényhez a hópehely módszert tervezem használni.

Mit gondolsz, mitől jó egy írás?

Ha erre tudnám a választ, a honoráriumból vásárolt tóparti villám tornácán ücsörögve válaszolnám meg neked. :)

Elvégezted a Könyvmolyképző Kiadó íróiskoláját. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál?

Sokkal többel, mint vártam. :) Nem csak hasznos szakmai fogásokat sajátítottam el az íróiskola moduljain, de olyan átfogó szemléletmódot is, ami szinte észrevétlenül épült be a munkámba. Jó érzés volt, mikor már az alapozó modul elvégzése után jelezték a kurzustársaim, hogy láthatóan nőtt az írásaim minősége. Betekintést nyertem a kiadók és az olvasók elvárásaiba, és nem utolsó sorban ismerősökre és barátokra tettem szert, akiknek a szakmai támogatása felbecsülhetetlen mind a mai napig.

Egy Mészáros Zsuzsanna által készített
fotó
Az íráson kívül más művészeti ágakban is kipróbáltad már magad. Rajzolsz, modelleket festesz, programozol, egy fantasy klub tagja vagy, de Mészáros Zsuzsanna fotóin modellt is álltál. Ezek milyen hatással vannak az írásaidra?

Sőt, zenéltem metál bandában! :) Úgy gondolom, hogy egy írónak munkaköri kötelessége olyan teljességgel élni az életét, ahogy csak lehet. Minél több csodát megtapasztalni, minél több embert megismerni, minél több érzést átélni. A tapasztalatok révén lesz a próza igazán hiteles. Én hálás vagyok mindenért, amit eddig kipróbálhattam és úgy érzem, mindebből csak profitálok, ha írásra kerül a sor.

Húsz évesen azt mondtad, hogy ,,Életem a fantasy”. Ezt ma is így gondolod? Mennyiben változtál azóta?

Akkoriban tényleg sok minden forgott a fantasy körül. Rengeteget szerepjátszottam, szinte mindig én voltam a mesélő. Saját magam írtam a történeteimet és örömmel adtam elő a játékosoknak. Azt hiszem ebből egyenesen következett az írás. Faltam a fantasy könyveket, főleg a logós sorozatokat, táblás fantasy játékokat játszottunk stb. Odáig voltam a klasszikus, Gyűrűk Ura utánzat, vegyes-felvágott világokért. Azóta már kiszélesedett az érdeklődési köröm, érdekelnek az egyedi megoldások és egyéb zsánerek. Élvezettel olvasok szépirodalmat is.

Bakti Viktor blogját megtalálhatjátok az alábbi linken.