2015. szeptember 3., csütörtök

Olvastam: A Mester és Margarita

Mihail Afanaszjevics Bulgakov A Mester és Margarita c. könyve nálam nem csak hogy az örök kedvenceim között szerepel, de a legutóbbi elolvasása után a kedvencek között is az élre vágtatott. :) A történet érdekes, a stílus fantasztikus, de ami igazán nagyszerűvé teszi, hogy nem egyértelmű - számtalan módon lehet értelmezni az egyes történéseket, motívumokat. :)

A cselekményt három részre lehet osztani, bár ez a három szorosan összefügg egymással. Az egyikben Moszkva néhány lakosának sorsát ismerhetjük meg, azokét, akik valamilyen módon találkoztak egy bizonyos Wolandal, aki maga az ördög (mármint tényleg). A másik szálat szintén ide lehetne sorolni, én csak azért veszem külön, mert a két címbeli szereplőről, Mesterről és Margaritáról szól. A harmadik szál pedig az ókorban játszódik, a főszereplője pedig Ponczius Pilátus.

A regény az első szállal kezdődik, a Patriarsije Prudin, ahol Berlioz, a szerkesztő, valamint Hontalan, a költő beszélgetnek. Mi másról, mint Jézus Krisztusról, pontosabban szólva egy róla szóló költeményről? E beszélgetésbe folyik bele Woland. Íme, egy röpke részlet a párbeszédből:
"- Ördög nincs, nem létezik létezik! Hagyja már abba ezt a bolondozást!
Az őrült felkacagott, olyan hangosan, hogy a pad fölé boruló hársról ijedten felröppent egy veréb.
- No, ez aztán érdekes! - mondta, göcögve a nevetéstől. - Hogy van ez itt maguknál: akárkiről érdeklődik az ember, az nem létezik?"
Ebben a fejezetben lépnek színvre Woland társai: a bolondos Korovjov és a beszélő macska, Behemót. Csak később bukkannak fel, de itt említeném meg Woland kíséretének többi tagját, az agyaras Azazellot, valamint a meztelen, nyakán forradást viselő Hellát. 

A továbbiakban több szereplő feltűnik - közülük nem egy az elmegyógyintézetben lyukad ki, pl. Hontalan is -, illetve eltűnik; feltöltöztetik meg kifizetik, de egyiknek sem lesz jó vége; részt vehetnek egy színházi előadáson, ahol a fekete mágiáé a főszerep, és egyéb különös dolgok is lezajlanak Moszkvában, melyet a hatóságok először nem értenek, de végül könnyedén megmagyaráznak. 

A Mester, egy szerencsétlen író, csak a tizenharmadik fejezetben tűnik fel, az elmegyógyintézetben, ahol Hontalannal társalog. Margarita még ennél is később bukkan fel. A nőt számtalan kaland éri (csak néhány apróság: boszorkánnyá változik, és bálozik a sátánnal), míg újra találkozhat az ő Mesterével. Sorsuk, felsőbb hatalmak közbenjárására, különösen alakul, mivel a Mester "...nem érdemli meg a fényt. Nyugodalmat érdemel."

Az ókori regény főszereplője Ponczius Pilátus, aki bár a Mester és Margarita idejében már vagy kétezer éve halott, mégis hatással van a szereplőkre: el lehet mondani, hogy Hontalan és Mester is miatta került elmegyógyintézetbe. :) Első körben akkor olvashatunk Pilátus és Josua találkozásáról, amikor Woland a történet elején beszámol róla Hontalannak és Berlioznak. Másodszorra Hontalan álmodik róla, végezetül pedig Margarita olvassa el az egyik fejezetet - ugyanis ez a történet nem más, mint a Mester regénye, amit végül elégetett, ám Woland közbenjárására visszakapják. 

Ahogy a Mester regényét sem látták szívesen, Bulgakovnak is meg kellett küzdenie a cenzúrával. A Mester és Margarita első verzióját ő is elégette. Az ókori regényben Josua utolsó tanítása az volt, hogy a "legnagyobb bűn a gyávaság", érdekes, hogy a Mester gyáván viselkedett, még azután sem vállalta a "harcot" a művéért, hogy Woland azt visszaadta neki. 

Nem csak Bulgakov és Mester élete között található meg efféle párhuzam, hanem az ókori és a moszkvai történet között is. Jesua tanítványa, Lévi Máté fontos szerepet játszott a történetben, lejegyezte mestere szavait és igyekezett megmenteni őt, a Mester "tanítványa", Margarita is ezen ügyködött. Ezen kívül a Mester Hontalant is tanítványának nevezte. 
Ahogy Jesua vesztét Júdás okozta, a Mesternek is megvolt a maga "júdása", Mogarics, aki feljelentette őt. 

Rengeteg dolgot lehetne még  írni erről a regényről, de igazán csak akkor ismerhető fel a nagysága, ha elolvassuk. :) Számomra érdekes volt a bál, ahol a bűn különféle fajtáival találkozhatunk, és elgondolkodhatunk azon, mi is a bűn valójában, ki érdemli meg a poklot. 
Woland nem marad örökké a városban, így távozása után visszatérhet minden a régi kerékvágásba - vagyis a folytatódhat a "pokol", igazságszolgáltatás nélkül. 

És még egy kis érdekesség a végére: a kötet első része 18, a második része 14 fejezetből, illetve egy epilógusból áll. Vagyis összesen 33 fejezet található benne, ami megegyezik a Krisztusi korral. 

Nem is ajánlgatom most ezt a művet, tessék mindenkinek a kezébe venni és elolvasni! :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése