2015. október 23., péntek

Kérdeztünk: Rácz-Stefán Tibor



,,Mese nincs, élet van” – vallja Márk, Rácz-Stefán Tibor legújabb,  ,,Túl szép” című regényének egyik főszereplője. Ferenczi Szilvivel a kötet év végi megjelenéséről, a regény hátteréről és sok egyébről faggattuk a szerzőt.

Három év telt el az első Aranymosás pályázat óta, amelyre még a ,,Mese Re-Habbal” című regényeddel pályáztál. Gondoltad volna akkor, hogy 2015-re ennyit fog változni az életed, és idén már a második regényed megjelenésére készülsz?  J
Őszintén szólva, nem hittem volna, hogy ez lesz. Írogattam ugyan előtte is, de mégiscsak a ,,Mese Re-Habbal” volt az első befejezett írásom. Az első Aranymosás sikertelensége után ráadásul sokáig írni se volt kedvem, idő kellett, mire összeszedtem magam. Az akkori énem biztos meglepett lenne, néha magam is nehezen hiszem el, hogy mik  történnek velem :)
Mindenesetre nagyon boldog vagyok, amiért sikerült valóra váltani a dédelgetett álmaimat. Sok munka van mögöttük, és jó látni, hogy megérte!

Lezárult a következő regényed, a ,,Túl szép” borítótervező pályázata.  Hány terv érkezett, és milyen szempontok alapján választottad ki azt az ötöt, amelyet elküldtél Katona Ildikónak, a Könyvmolyképző Kiadó vezetőjének?
Több, mint 150 terv jött, szóval nem volt egyszerű leszűkíteni top ötre… A legfontosabb szempont az volt, hogy a borító modell korban és testfelépítésben is megfeleljen a regény főhősének, Olivérnek. Nagyon figyeltem a tipográfiát is, hiszen nagyon sokat számít mennyire figyelemfelkeltő és elegáns az összhatás.
Katona Ildikó már rábólintott egy tervre, hamarosan jön a Cover Reveal, ahol lelkes bloggerek leplezik majd le a borítót. Bízom benne, hogy nem csak nekik, hanem az olvasóknak is tetszeni fog. Egyet elárulhatok: a végleges formájában nem került nagyközönség elé a kiválasztott borító ;)

Honnan jött a regény ötlete? Mi az üzenete?
Régóta foglalkoztat a téma, hogy mennyire igaz „a jó külső megfog, a belső megtart” elmélet. Akartam  írni egy olyan történetet, ahol mindez megtörik, és az egyik szereplő nem az átlagos külsejű karakter, míg a másik egy igazi álompasi.
A történet legfőbb üzenetének azt tekintem, hogy nem szabad csak a külső alapján ítélni. De kíváncsian várom, hogy az olvasók mit bogoznak majd ki belőle, és miként dekódolják a saját életük és gondolataik alapján a regény üzenetét.

A történeteid magyaroszági helyszíneken játszódnak. Fontos számodra a magyar ,,terep”?
Fontosnak érzem, hogy magyarként, magyar olvasóknak, magyar helyszínen játszódó regényeket írjak, hiszen amerikai helyszínekkel Dunát lehetne rekeszteni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne élvezném Helena Silence Amerikában, vagy Kemese Fanni disztópikus világában játszódó írásait, hiszen végső soron a szuper történet számít.
Íróként viszont nem nagyon tudnék másként alkotni. Megpróbáltam amerikai helyszínre helyezni egy-egy sztorit, és nem igazán ment. Magyar környezetben, magyar karakterek között tud igazán szárnyalni a fantáziám.

Néhány olvasód a regényeid borítóját/borítóterveit használja háttérképnek. Milyen érzés, hogy ennyire kedvelik a történeteidet?
Hihetetlen, különösen mert nem voltam rá felkészülve. Sokáig úgy volt, hogy a ,,Fogadj el!” e-könyvként jelenik meg, én meg csak legyintettem, hogy majd elolvassa húsz-harminc ember, és ennyi volt az egész. Aztán jött a papírmegjelenés híre, később az olvasói visszajelzések, és még mindig csak ámulok.
Nagyon jól tud esni az olvasók szeretete, a visszajelzések, az értékelések és persze az ilyen fotók is. Sokszor csak lesek, hogy „jé, ez a Fogadj el!” és meglepetten vigyorgok.

,,Hadd legyek Hamupipőke” címmel nemrég új novellát írtál. Miről szól?
Az idei Hamupipőke filmet néztem, és olyannyira megtetszett, hogy ihletet adott. Így miután a végére értem, nekiálltam írni. Nagyvonalakban annyit tudok mondani, hogy formabontó, kicsit talán megbotránkoztató írás, amit végtelenül szeretek, és alig várom, hogy megmutathassam az olvasóknak.

Mennyire élsz együtt a történettel, amikor írod? Ha nagyon, akkor hogy tudsz a munkádra koncentrálni?
A munkám teljes koncentrációt igényel, hiszen marketingesként az a feladatom, hogy más könyveket népszerűsítsek. Szóval, munkaidő alatt kiürítem az írós agyam, és csak a feladatokra koncentrálok.
De… amikor kimegyek boltba, mielőtt elaludnék, vagy akár csak zuhanyzás közben, nagyon benne tudok élni az aktuális történetemben, folyton azon agyalok, hogyan vihetném tovább a szálakat, mit kéne még beleírni, hogy jobb legyen. Szeretem ezeket a pillanatokat, mert sok ötlet ilyenkor ugrik be, és szerencsére a legtöbbet meg is jegyzem :)

A Facebook oldaladon felhívtad a figyelmet arra, hogy szeptember 10-e az öngyilkosságok megelőzésének a napja. Magyarországon mennyire ismertek ezek a napok, amelyek akár erre, akár például az iskolai bántalmazásra hívják fel a figyelmet?
Szerintem semennyire. Nem szentelünk elég nagy figyelmet annak, hogy ezek a különleges napok ne merüljenek feledésbe. Éppen ezért próbálom bújni a naptárat, és ha egy nap késéssel is, de megemlékezni róluk. Okkal születtek meg ezek a napok, sok esetben igenis tehetünk azért, hogy másoknak – és ezáltal nekünk is – jobb legyen. Éljünk hát vele!

Borítóterv: Kozma Dorina és
Németh Balázs
Egy író-olvasó találkozón bevallottad a másságodat. Nehéz volt eljutni arra a pontra, hogy ezt felvállald az olvasók előtt? Tudsz olyanokról, akiknek ez a lépésed segített abban, hogy elfogadják önmagukat?
Sokkal egyszerűbb a számítógépem mögött ülve leírni a Media Addicton, hogy „igen, meleg vagyok”, mintsem szóban kijelenteni. A helyzetet külön nehezítette, hogy hatvan tinédzser vett részt a találkozón, és kicsit megállt a levegő a teremben, de a gyerekek nagyon jól fogadták, nem éreztem, hogy most emiatt elítélnének, vagy másként néznének rám. Nagyon kedvesek voltak előtte, és utána is, úgyhogy innen is üdvözlöm a kiskunfélegyháziakat :)
Nekem sokat segít, hogy természetesen kezelem a „másságom”, mert számomra ez a természetes állapot. Tehát nem éreztem konkrétan, hogy „más” lennék, mert ez vagyok én, és én így vagyok önmagam. Persze idő kellett, mire eljutottam erre a szintre. 2008. február 14-én nyílt meg a Media Addict, akkor vállaltam magam először nyilvánosan, és ezt a döntést azóta sem bántam meg, de azt se bánom, hogy „csak” akkor került rá sor.
Igen, szerencsére tudok pár emberről, akinek segítettem, és kaptam leveleket is, miszerint eddig homofób volt, de „miattam” már nem az, mert azt látja rajtam, az oldalamon, a személyiségemen keresztül, hogy nem vagyok „más”. Szóval, úgy érzem, megéri nyíltnak lenni.

Hogy birkózol meg azzal, ha valaki megbánt a másságod miatt? Mennyire segít az írás abban, hogy ezt feldolgozd?
Ez igazából vicces sztori, mert engem sosem ért különösebb hátrányos megkülönböztetés a másságom miatt. Sőt, hirtelen nem is emlékszem arra, hogy valaki emiatt szándékosan megbántott volna.
Életem során a roma származásom és a túlsúlyom volt az, ami miatt rengeteget bántottak, és sokszor bántanak a mai napig. Ezeket nehezen kezelem, sokszor elszomorít, felidegesít, van, hogy egy-egy beszólás elrontja az egész napomat. Ilyenkor jön jól az írás, ami a lehető legjobb terápia. Sokat segít a feldolgozásában, a múlt elengedésében és a kedélyállapotom javításában is.

A ,,Sárkánytetkó” című novellád először kisregénnyé, majd több kötetes regénnyé nőtte ki magát. Ennek az első része lesz a ,,Sorstalan utakon”, amelyben több társadalmi problémát is feszegetsz. Melyek ezek?
A hősnőm roma származású, tehát megjelenik benne a rasszizmus, ráadásul különös formában. Van egy meleg karakterem is, de nem kap saját nézőpontot, a szegénység is fontos témája, de a regény alapvetően a személyiségfejlődésről és a harcról szól, hogy megtaláljuk önmagunk és elérhessük az álmaink. Persze van benne romantika is, életemben először írtam szerelmi háromszöget a hősnőm köré, és nagyon tetszett a dolog, kíváncsian várom, kivel szimpatizál majd jobban az olvasó.

A BlogturnéKlub tagjaként rendszeresen írsz véleményeket könyvekről. Megváltozott a hozzáállásod a kritikaíráshoz azóta, hogy Te magad is publikált író lettél? Mennyit tanulsz a neked írt kritikákból?
Teljes mértékben megváltozott. Sokkal jobban látom az adott regénybe belefektetett munkát, de jobb eséllyel kiszúrom a dramaturgiai, esetleg stilisztikai bakikat. Van, amikor kapcsolok, hogy „hé, ezt simán kijavíthattad volna így”, és a megoldások csak úgy dőlnek belőlem :)
Kritika írás terén kicsit talán visszafogottabb vagyok, kevesebb a negativitás. Alapvetően azt az elvet követem, hogy olyan kritikát írok, amilyet én is elfogadnék, aminek én is örülnék szerzőként. Még akkor is, ha alapvetően negatív a véleményem.
Rengeteg tanulok a regényeimről, írásaimról szőtt kritikákból. Amire tudok, odafigyelek, hogy később ne kövessem el ugyanazt a hibát. Nagyon jó meglátásaik vannak az olvasóknak, igazán hálás vagyok, amiért időt és energiát nem sajnálva véleményezik a műveim.

Borítóterv: Müller-Váczi Lívia
Mi alapján döntöd el, hogy mit olvasol? Befolyásol a fülszöveg, a borító vagy a bloggerek, olvasók véleménye?
Ez talán visszásnak fog hatni, de az első, amit megnézek, az oldalszám. Ha egy könyv 400 oldalnál hosszabb, akkor nagyon meg kell fognia a fülszövegnek és a borítónak, illetve legyen hype, különben neccesen kezdek neki.
Alapvetően a 250-300 oldal közötti regényeket favorizálom, a 3-400 belefér, az afölötti már necces. Gyakran érzem azt, hogy minél hosszabb egy regény, annál több benne az önismétlés és/vagy az üresjárat, míg a rövid könyvek dramaturgiailag jobban össze vannak rakva.
Egyébként sokat számít a hype, az olvasói, illetve a bloggeres visszajelzések, és nem árt egy jó fülszöveg vagy borító sem. Most őszintén, ki nem olvasott már el legalább csak egy könyvet csak mert jó volt a borítója? (Látom ám, hogy senki se jelentkezett ;) )

A könyvek többsége, amelyeket elolvasol fantasy és sci-fi műfajba sorolhatóak. Te magad viszont realista témákat dolgozol fel. Miért alakult így?
Hű, most nagyon vigyorgok! Négy évvel ezelőtt készítettem egy interjút Leiner Laurával, amikor saccperkábé ezt a kérdést tettem fel neki. Akkor még nem igazán értettem a válaszát, mostanra viszont szerzőként már teljesen megértem, mire gondolt Laura akkor.
Rádöbbentem, hogy hiába imádom a disztópiákat, nem tudnék megírni egyet, mert ahhoz más habitus és írói véna kell, mint amivel én rendelkezem. Én emberi történeteket szeretek átadni, amik itt és most, a mi világunkban a mi hétköznapjainkban játszódnak. Most legalábbis így érzem.

Hamarosan jön a 2016-os MagyarKönyvek Viadala. Mikor kezdődik a bloggerek szavazása a jelöltekre?
Hamarosan hivatalosan is meg lesz hirdetve, a menetrend marad ugyanaz, mint tavaly. Februárban is jöhetnek még voksok a bloggerektől, és a szavazás márciusban kezdődik és április végén lesz az utolsó eredményhirdetés. Kíváncsian és izgatottan várom a harmadik viadalt, bízom benne, hogy az olvasók is.

Rácz-Stefán Tibor elérhető a racz-stefan-tibor.hu weboldalon.

Tibivel készült előző interjúnkat itt tudjátok elolvasni. 



1 megjegyzés:

  1. Én ott voltam a kiskunfélegyházi író-olvasó találkozón. :D

    VálaszTörlés